A Marvel Cinematic Universe egy újabb taggal bővült Luke Cage személyében. A harlemi golyóálló izomkolosszus nem teketóriázik, hanem zúz.
A Marvel és a Netflix közös projektjei már évek óta a kritikusok és a rajongók kedvence. Nemhiába, hiszen a mozivászon mellett a tv-be is olyan tartalmak kerültek, amelyek érdemben és megfelelően lettek feldolgozva, továbbá a szériák együtt egy komplett különálló? univerzumot is kitesznek. Ennek az univerzumnak a része Jessica Jones, aki mellett feltűnt a ködös múltú, afro-amerikai óriás, Luke Cage is és közreműködésével bebizonyította, hogy megérdemel egy saját sorozatot a karakter.
A történet szerint Luke Cage egy átlagos, középkorú, sérthetetlen szuperképességű férfi, aki Harlemben dolgozik közel fél éve, 2 állásban. Nappal takarító egy harlemi szamaritánus fodrászatában, éjjel pedig mosogató a Bo$$Gang$ta lebujában. Nincsenek különösen nagy elvárásai, fő motivációja az, hogy törlessze a lakbért és az egyéb adósságait. Igen ám, de nem így gondolkodik a környezete nagyja, pontosabban a fiatal suhancok, akik Rick Ross és Gucci Mane klippeken nevelkedve úgy gondolják, hogy tökre nyerő ötlet belerondítani a nagyfőnökök bizniszébe és meglopni őket. Természetesen, a bűntett nem marad büntetés nélkül, a véres leszámolások áldozatukat szedik, amiért főhősünk bepipul és egyszemélyes bosszúhadjáratot indít Harlem alvilága ellen.
Az a probléma az ilyen környezetben játszódó produkciókkal, hogy bemutatni bemutatják a világot, de nem engedik, hogy a sajátodnak érezd azt. Akármennyire is rajong az ember a stílusért, a kultúráért és minden egyébért, az elsődleges célközönségnek szánt plusz elemek tisztes távolságot tartatnak, legyen az akár csak egy ártatlan, amerikai-sport vita, soha nem fogod tudni teljes mértékben a magadénak érezni azt.
Mike Colter, mint Luke Cage teljesen korrekt. Egyszerre attraktív és marcona, bőre simább, mint az M3-as autópálya és színészi játéka is elegendő a szuperhős karakteréhez. Mahershala Ali, Theo Rossi és Erik LaRay Harvey, mint ellenfelek is megfelelőek, de csak egy erős közepes szinten mozognak, mivel a karakterek nagyja súlytalan és közel sem olyan félelmetesek együtt, mint Kingpin vagy Kilgrave. A hangulat megteremtésében és a történetvezetésben profi a Marvel&Netflix, nem lehet rájuk panasz, illetve az old school zenei betétek is (soul, funky, r’n’b, hip-hop) passzolnak a sorozathoz, annak ellenére, hogy a történet a jelenben játszódik – amire egyébként bőszen utalgatnak.
A sztori ordít az eredettörténetért, hiszen a folyamatos utalgatások és a ködösítések egy idő után zavaróvá válnak, nézőként többet akarsz belőle és kell is a plusz tartalom, hogy jobban elmerülhess a sorozatban. Szerencsére, ezt meg is kapod, a flashback epizódok jót tesznek az egész szériának és emelnek is a közepes-erős közepes szint között ugráló történeten.
Sajnos, a Luke Cage nem lett olyan zseniálisan megkoreografált harcokkal teli, mint a Daredevil és nem lett olyan sötét, mint a Jessica Jones, de az univerzum kiterjesztése miatt mindenképpen létjogosultsága van és az évi szuperhős-igényt is kielégítően csillapítja. A Netflix-nek köszönhetően egyben elérhetővé vált a teljes évad, a magyar felirat is lassan felzárkózik, így jelenleg az angolosok előnyben vannak, de bátran bele lehet vágni nyelvvizsga nélkül is, hiszen a gettó szakzsargon elhagyásával is teljesen érthető a sorozat.
Hasonló sorozatok: Marvel’s Daredevil, Marvel’s Jessica Jones
Formátum: 13×50 perc
Értékelés: 7/10
