Mi lenne, ha holnaptól minden embert hierarchikusan rangsorolnánk hajszín alapján? Vagy mi lenne, ha holnaptól mindenkinek kötelező lenne felvenni és gyakorolni az ortodox vallást? Érdekelne?
A szolgálólány meséje Margaret Atwood azonos című regénye alapján készült – amiből egyébként 1990-ben már készült egy film, ugyanezzel a címmel, több kevesebb sikerrel. A történet egy klasszikus disztópia – negatív előjelű jövőkép – és egy pár árnyalattal komplexebb, mint ahogy azt a felvezető mondatokban olvashattad.
Tegyük fel, hogy a világban már egyre kevesebb gyermek fogan meg, de emelkedik a születési halálozás aránya. Tegyük fel, hogy annyira szélsőséges a helyzet, hogy 100-ból 1 gyermek születik meg élve. Tételezzük fel, hogy holnaptól minden nőt megfosztanak a tulajdonjogától, megszüntetik a munkáikat, befagyasztják a számláikat, mindezt azért, hogy ne haljon ki az emberi faj és csak a szülésre fókuszáljanak. Bizarr, ugye?! Na de várj.. rakd hozzá még azt is, hogy kiemelkedik a társadalomból néhány száz hithű fanatikus – a társadalom krémje -, akik előbbre gondolják génállományuk sokszorosítását mindenkiétől és rendelkeznek akkora backup-al /biztonságiak, rendfelügyelő szervezetek, katonaság/, hogy ezt meg is tudják valósítani. A termékeny nőket afféle szolgálólányként alkalmazzák a háztartásukban és havonta egyszer, megpróbálják azt, ami meddő feleségükkel nem ment. Babát gyártani.
Most, hogy egy bekezdésben eljutottál a jelenkori valóságtól a disztópiáig úgy, hogy köpni-nyelni nem tudtál, ismerkedj meg kérlek a történet főszereplőjével June-al, Offred-del (Elizabeth Moss). Offred sem tudott se köpni, se nyelni, amikor lelőtték a férjét, elvették tőle a kislányát és jóformán csak akkor tért magához, amikor a kihelyezett családhoz megérkezett, mint szolgálólány. Fejmosás ide-oda, nem tudták teljesen kitörölni a nő saját személyiségét és múltját, amivel szerencsére nincs egyedül. Az utolsó mondatot pedig értsd 8-szoros Emmy-nyertes szinten, a bajlóssági skálán.
A The Handmaid’s Tale nem véletlenül nyert meg mindent idén, hiszen egy zseniálisan felépített sorozatról van szó. Az élet nagy alapigazságain túl – Az emberiség legnagyobb ellensége, maga az ember – egy jól összerakott univerzumban mutat görbe képet a társadalomnak az átlagember és térít egy kicsit mindenkit észhez azzal, hogy valami nagyon nem jól működik a világban. Gondolj csak bele.. mennyivel különböznek a flashback-ekben bemutatott jelenetek – oh, azok a csodálatos flashback-ek – jelen korunk világától? Mindössze csak azzal, hogy a sorozatban elért a világ egy telítettségi pontot, amit már egyszerűen nem tudott fokozni.
A szolgálólány meséjének hangulatát a folyamatos veszélyhelyzet, feszültség, bizonytalanság és kilátástalanság jellemzi, aminek képi világát virtuóz módon kombinálták olyan szélsőséges zenei betétekkel, amelyek tökéletesen passzolnak az adott jelenethez.
Na, de érjünk rá a színészekre. Elisabeth Moss tökéletesen hozza az Average Joanne-t – ezért elnézést kérek -, aki okosan egy szintig bizony belemegy a játékba a saját céljai elérése érdekében és zseniális választékossággal narrálja azt. Samira Wiley-vel alkotott párosuk egyszerűen annyira életszagú, hogy szinte biztos, hogy szeretni fogod a karakterüket. Yvonne Strahovski-t és Joseph Fiennes-t mintha a kirakatból kérték volna fel, hogy játsszák el a hűvös, kékvérű párt, de szerepük itt nem áll meg, sok meglepetést fognak még okozni. Aki viszont személy szerint vitte a pálmát az Ann Dowd, Lydia néni szerepében. Egyszerre izgultam, stresszeltem, szánakoztam amikor megláttam, szóval hatással van az emberre.
A The Handmaid’s Tale sorozat már szinkronosan – ami meglepően élvezetes – és feliratosan is egyaránt elérhető. Szinte bárkinek tudnám ajánlani, aki nyitott az érdekes, komplex történetekre és szereti a színészi játék alapján generált feszültségkeltést szeret izgulni. A 8 Emmy-díj jogos, nem hiába tarolt a széria, várjuk 2018-ban a második évadot!
Hasonló sorozatok: Black Mirror, Big Little Lies, Orange is the New Black
Formátum: 10×55 perc
Értékelés: 8/10
